Sziasztok!
Itt is lennék a folytatással, ami az elején azért van dőlt betűvel mert visszaemlékezős! Remélem nem kavar be titeket nagyon! :) Visszajelzéseknek örülnék! :)
Harry
Apró fénypontok
úsztak előttem amikor megpróbáltam kinyitni a szememet. Fehérek
és fényesek, nem túl kedvesek ami azt illeti. Ugyanis zavarták a
látásom. A fejem percenként akart kettéhasadni, mindenem fájt
ebből pedig túl korán jöttem rá, hogy ismét részegen értem
haza.
Remek.
Egy újabb hegyi
beszédet hallgathatok Zayn Malik szájából, aki egyébként a
világ legnagyobb cinkostársa. Ha nem maga a sátán. Hangos
nyöszörgéssel sikerült csak átfordulnom a másik oldalamra.
Vesztemre ugyanis, még hangosabb puffanással zuhantam ki az ágyból
egyenesen a kemény padlóra.
- Már megint mi a
fenét művelsz? - Lépett be a szobába egy ideges hang, csattogva
tette meg az utat hozzám, hogy aztán jót nevethessen. Igen. És ez
az alak a legjobb barátom, aki megjegyzem az én pénzemen kosztol,
„munkát keresek” címszó alatt.
Naná.
- Mégis minek
nézed? - Tápászkodtam fel – felnyalom a padlót!
- Tegnap megint
részegen jöttél haza, igaz?
Utáltam ezt az
aggodalmaskodó és egyben számon kérő stílust.
- Igen Zayn,
részegen de képzeld nagyfiú vagyok tudok magamra vigyázni! -
Nyúltam az egyik elhajított felsőm után.
- Hát az látszik
is – hümmögte tovább – miért nem hívod fel, ha ennyire
fontos neked a lány?
- Mert nem az –
emeltem meg a hangom, a kelleténél egy kicsit talán jobban –
Daisy nem szeret engem,így én sem Őt!
- Aha, hát ez pont
ilyen egyszerű – konstatálta kicsit flegmán – bosszantóan
ostobák vagytok, ugye tudsz róla?
Ajkaimba harapva
nyeltem vissza a válaszomat. Az egyetlen aki bosszantó itt, az Ő.
Ügyet sem vetve rá kapkodtam a lábaim a fürdő felé, a legjobb
lesz ha most veszek egy zuhanyt. Az talán lenyugtat valamennyire,
mert komolyan nem akartam elhinni, hogy megint megcsináltam.
Másfél hónap.
Másfél kibaszott
hónap telt el, mióta hagytam, hogy Daisy Blake aki egyben talán a
legjobb dolog volt eddigi életembe kisétáljon a mindennapjaimból.
Miért? Mert egy önző, beképzelt majom voltam és vagyok is.
Képtelenség, hogy újra láthassam azt a lányt. Pedig annyira
akartam.
Tudom, hogy bármikor
felülhettem volna egy gépre és talán még helyrehozhatnám a
dolgainkat de attól félek nincs miről beszélnünk, vagy már rég
túl van rajtam, esetleg megutált amikor azt mondtam neki, hogy nem
szeretem.
Szeretet.
Annyira egyszerű
gondolni erre a szóra és olyan nehéz kimondani. Hát persze, hogy
szerettem. Attól a pillanattól kezdve imádtam minden egyes
porcikáját, hogy először találkoztam vele. Persze először még
nem akartam elfogadni. Hitegettem magam, próbáltam ellenállni és
inkább tucatszámra cipeltem fel a nőket az ágyamba, de nem tudtam
kiverni a fejemből azt a szőkeséget.
Mégis megijedtem.
Fájt amikor sírni
láttam, de még jobban fájt egy emlék, ami arra hivatott
emlékeztetni, hogy hiába a marcona külső, épp ugyanolyan
sérülékeny vagyok, mint a többi ember. Se több, se kevesebb. Így
hazudtam, most pedig oda jutottam, hogy naponta iszom magam a
sárgaföldig.
Azt hiszem így
próbáltam kompenzálni.
A nagy semmiért.
Tehát maradt a pia
és én. Egész jó párost alkottunk. Az első néhány alkalomig,
de mára egyre nehezebbé vállt a dolog, amióta pedig Zayn is a
nyakamon van, csak még rosszabb minden. Tudom, hogy jót akar nekem,
tudom, hogy igyekszik remek barát lenni, de nem érzem szükségét
ennek.
Mint említettem.
Elég nagyfiú
vagyok már ahhoz, hogy bekössem a cipőfűzőmet, ergo képes
vagyok orvosolni a helyzetet.
Csak némi időbe
telik.
Na meg türelem se
ártana hozzá, abból viszont tényleg kifogyóban vagyok.
Ja nem.
Sosem volt türelmem.
Pechemre.
~*~
- Szóval akkor pont
most neveztek ki a marketing osztály vezetőjének – kavartam
egyet italomon, tökéletesen értelmetlenül és megpróbáltam
érdeklődve figyelni a velem szembeülő hölgyeményt. Zayn újabb
hihetetlenül pocsék ötletén ülök. Egy randin.
Sosem randiztam.
Ha pedig mégis
megtettem volna valaha is, biztos nem egy idióta vacsorára mennék.
Mi az értelme ennek? Már a kínos beszélgetéseken túl.
- Igen – bólintott
a barna hajú nő, akinek még a nevére sem igazán emlékszem-
tehát ma nagy ünneplést tervezek!
- Elhiszem –
emeltem számhoz a poharamat és kerülve a nő tekintetét egy
húzásra megittam az egészet.
- Nem volna kedved
velem tartani? Mondjuk feljöhetnél hozzám, egy kávéra?
- Egy kávéra?-
Vontam fel szemöldököm – tudod te mennyi az idő?
- Nem, apuci –
incselkedett velem, lábát végighúzta az enyémen az asztal alatt,
nekem pedig komolyan hányingerem lett. Minden izmom megfeszült,
komoly lelkierőmbe tellett, hogy ne hagyjam itt azonnal, valami
frappáns kivonulás nélkül.
- Sajnálom –
köszörültem meg torkomat - azt hiszem nekem ez most nem fog
menni!
- Miért? -
Görbültek le ajkai – nem kívánsz engem?
Azt hittem rosszul
hallok. Majdnem kiköptem a számban lévő vizet.
- Nem erről van szó
– kezdtem már most fájdalmas mentegetőzésembe – te
nyilvánvalóan nagyon csinos és szép vagy, és én meg egy nagy
barom amiért nem élek a lehetőséggel de...
- Hogy hívják a
lányt? - Szakított félbe, szépen ívelt szemöldöke még
magasabbra szaladt és felkönyökölt az asztalra.
Ajkaimba haraptam.
Ennyire könnyű lenne olvasni bennem?
- Ugyan Harry –
nevette el magát könnyedén – teljesen egyértelmű, hogy nagy és
komoly szívfájdalmad van! Szóval? Ki ejtett fejre? Ha már nem is
lesz egy jó görbe esténk amiért a barátod fizetett nekem,
legalább engedd ki a gőzt!
- Mi? - Hangom
sokkal élesebbnek hatott – Zayn lefizetett téged, te egy...
- Igen – bólintott
gyorsan – kurva vagyok, de ez most mellékes, mi a lány neve?
Mérlegeltem a
lehetőségeimet. Igazából nagyon dühösnek kellett volna lennem,
amiért Zayn idáig elment, mert ez egy rossz vicc volt, de mit
veszíthetek?
- Daisy Blake –
nyögtem ki aztán ismét a lány szemeibe nézve – a lány neve,
Daisy Blake!
Ezután pedig minden
ment magától.
Órákon át
meséltem, csak beszéltem megállás nélkül. Ő pedig hallgatott,
néha visszakérdezett, velem együtt mosolygott vagy szisszent fel.
Semmit nem hagytam ki. Még akkor is, ha történetesen egy teljesen
idegen emberrel beszéltem. Így talán könnyebb volt.
A vicces az
egészben, hogy képtelen voltam elmondani annak, akire tényleg
tartozik, hogy mennyire szeretem, azonban a velem szembeülő lánynak
olyan könnyedén beszélek.
Miért vagyok
ennyire rosszul összerakva, kedves világegyetem? Mi lenn ha szépen
felrúgnád magad?
- Mi volt az a süket
duma a marketing osztályról? - Kérdeztem tőle immáron a lakása
előtt. A nő felnevetett.
- Még sem
kezdhettem azzal, hogy luxusprosti vagyok – beszélt könnyedén –
rendben leszel Harry! Igaz, hogy elcseszted, de hidd el nekem,
azoknak akik közös története van, azok kiérdemlik majd egymást!
A sors cselekszik helyettük és ez a lényeg! Ha odafentről is úgy
akarják, még lesz közös jövőtök! Csak azt ne csesszétek el,
madárkáim!
- Kösz –
biccentettem, mire közelebb hajolt és egy puszit nyomott az
arcomra. Egy apró kártyát csúsztatott a kezembe, rajta pár
számmal és a nevével.
- Hívj ha mégis
kellenék – suttogta aztán már ott sem volt. Figyeltem távolodó
alakját, mígnem teljesen eltűnt, én pedig egy nagy sóhaj
kíséretében indultam haza.
Hangos zene bömbölt
a lakásomból, fáradtan nyitottam ki az ajtót és néztem végig
azt a jelenetet, ahogy legjobb haverom, egy szál boxerben táncol a
konyhám közepén kezében egy üveg pezsgővel.
Felvontam
szemöldököm. Hölgyeim és uraim: Zayn Malik saját estje.
Egyenesen az első sorból.
- Akarom én tudni?
- Oh – lepődött
meg, gyorsan kinyomta a zenét – nem számítottam rád ilyen
hamar!
- Tényleg? - Zártam
be magam után az ajtót – talán nem a megfelelő kurvát nézted
ki nekem!
Láttam ahogy
elsápad.
- Haver én
megmagyarázom...
- Semmi baj Zayn –
ráztam meg a fejem, a fürdő felé indulva – jó barát vagy, és
aggódsz értem, hiszen már fél éve nem is voltam sehol! Ez pedig
rádöbbentett arra, hogy Daisy nem fog visszajönni, és ideje
tényleg továbblépnem - egy szusz alatt kinyögtem ezt a szép
monológot de még magam sem akartam elhinni, csak abban
reménykedtem, hogy sikerült meggyőznöm.
A zuhany alatt
állva, a forró vízsugár alatt azonban arra gondoltam, túl
vékonyak a falak ahhoz, hogy leplezni tudjam, álmaimban még mindig
vele vagyok. Csak a nevét ismételgetem.
Újra és újra.
~*~
- Daisy, Daisy,
Daisy – már a hangjára is összerándult a gyomrom. Két teljes
napja ment ez. Miután beértem a kórházba, egyből az orvoshoz
rohantam, félredobva minden szigorú szabályzatot kaptam ki a
kezéből a papírjait, és néztem meg magam.
Nem mintha több
szakértelmem lett volna. De tudnom kellett mi a pontos helyzet, némi
önámító kedves hazugság után. Harry nem szenvedett olyan súlyos
sérüléseket. Mármint idézőjelben.
Agyrázkódása
volt, eltörött pár bordája, a jobb karja és akad néhány
zúzódás a testén, a kezelés után pedig két varrat díszítette
arcát is. A legaggasztóbb mégis az volt, hogy két napja nem
nyitotta ki a szemét. Kómában van. Az orvosai azt mondják
bármelyik pillanatban magához térhet, de ezt még szerintem Ők
sem hiszik el.
Azóta nem mozdultam
mellőle.
Hiába a családja
és a barátai kérése. Éjjel, nappal fogom a kezét. Egy rövidke
kitérőtől eltekintve. Ha már úgyis itt voltam a kórházba
átszaladtam a nőgyógyász részlegre és megcsináltattam a
vizsgálatot.
Tényleg terhes
vagyok.
Ez a jelenlegi
helyzetben nem is jöhetett volna alkalmatlanabb időpontban.
Mármint. Már most imádom azt a gyereket aki bennem növekszik, aki
belőlünk van, de most tényleg minden összejött. Félelmetes
belegondolni, hogy milyen anya leszek. Vagy Harry, milyen apa.
Örökösen
ismételgeti a nevemet. Először azt hittem végre magához tér,
majd rájöttem, hogy álmodik.
Az még szörnyűbb
volt, hogy velem.
Nem bírnám ki ha
nem ébredne fel, vagy valami történne vele, és nem lenne ugyanaz.
Fogtam a kezét,
fejemet pedig fáradtan hajtottam az ágyára. Lehunyt szemmel
hallgattam egyenletes légvételét, igyekeztem megnyugtatni magam.
- Daisy –
ismételte újra nevemet, nem fordultam felé, utáltam ezt az érzést
– Daisy!
Megmozdította kezét
az enyémbe, mire egyből éber lettem.
Hatalmas kő esett
le a szívemről amikor egy zöld szempárral találtam szembe magam.
- Istenem –
suttogtam és éreztem ahogy a könnyeim végigfolytak arcomon –
Harry!
Gyengén törölte
le arcomat egyik ujjával, mire egy csókot nyomtam kézfejére.
- Ne haragudj rám –
mondta erőtlenül – a ház miatt...
- Nem érdekel –
nevettem el magam - a lényeg, hogy jól vagy! Felőlem egy
kastélyban is élhetünk, csak ne csinálj ilyet többet!
Lassan körbekémlelt,
majd összevonta szemöldökét.
- Balesetem volt,
igaz?
- Igen –
bólintottam – de már minden rendben, meg fogsz gyógyulni! Ígérem
neked!
- Kénytelen leszek
– mosolyodott el – máskülönben ki segítene neked
berendezkedni, festeni és átalakítani a kedvünk szerint az új
otthonunkat?
Keresve se hiszem,
hogy találhatnék ennél jobb pillanatot a bejelentésre. Fejemet
lehajtottam egy pillanatra, ajkaimba harapva gyűjtöttem bátorságot.
Vajon ki fog akadni?
- Annál is inkább
igyekezned kell – néztem rá végül – mert egy gyerekszobát is
meg kell tervezünk!
Csend. Figyeltem
ahogy igyekszik megemészteni, vagy legalábbis összerakni a képet,
az ajkai „O” alakot formáltak amikor végre rájött, mit is
igyekszem beadagolni neki.
- Babánk lesz?
A hangjában megbújó
öröm egyszerűen hihetetlen volt. Mint egy valóra vállt mese.
- Igen –
erősítettem meg, mire valószínűleg nem törődve fájdalmával
felült hozzám, ajkait hevesen tapasztotta enyémekre. Lassú
csókban forrtunk össze, egyetértésben elválva egymástól.
- Szeretlek –
mondta lelkesen, arcán még mindig hatalmas vigyorral – szeretlek,
titeket!
- Én is szeretlek,
Harry! - Újabb csókot adtam neki – akkor pedig még jobban
szeretnélek, ha nem csinálnál ilyen akciókat! Sárkányokkal szép
az élet, de néha a hercegeknek is pihennie kell!
- Ígérem –
feküdt vissza az ágyba – azt hiszem vennünk kell egy új
kocsit...
Kocsit.
Fáj mindene, most
jelentettem be neki, hogy apuka lesz és az egyik dolog amit érdekli,
az a kocsija. Mosolyogva ingattam meg fejemet.
A kocsijára
keresztet vethet.
Nincs az a világ,
amiért én újra a közelébe engedem.
Az hétszentség.
Ezen a véleményen
pedig még az sem változtat, hogy valószínűleg Ő a világ
legboldogabb és egyben leglelkesebb embere, legalábbis ebben a
pillanatban.
Ha pedig jobban
belegondolunk. A pillanatok nem olyan rossz dolgok.
Sőt.
Elég klasszak, ami
azt illeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése