A születésnapom
utáni reggelen komoly feladattal néztem szembe. El kellett mondanom
az egyik legjobb barátnőmnek, aki történetesen Ella lenne, hogy
Jared és én nem igazán vagyunk együtt. A kutya ott volt elásva,
hogy miután állítása szerint látta, hogyan nézek Harry szemébe,
rájött, hogy valószínűleg soha nem fogok rá is úgy nézni.
Ezért szépen elköszönt, de megígérte, hogy maradhatunk jó
barátok. Tehát tipikus sablon duma. A „ láttam, hogy nézel rá”
dologról már nem is beszélve. Ugyanis tökéletes ostobaság.
Mindazonáltal
amikor Harry elmondta, hogy látta amint Jared megcsal engem, tudtam,
hogy nem használhatom fel többet ürügyként a srácot így
elmondtam az igazat azoknak akik tényleg fontosak az életemben. Már
csak azért is, hogy Jared ne legyen valami antihősként beállítva.
Azt senki sem szeretné.
Még én sem.
És ha már a
hősöknél járunk. Ella nagyon jól fogadta. Kettőt lehet találni,
hogy miért. Igen. Ő is beszállt a klubba akik szerint Harry és én
nagyon is jól működnénk együtt. Ezért pedig eldöntötte, hogy
mindent meg fog tenni az ügy érdekében. Ez egy hét dacban, még
egy pár nap „ma nem szólok hozzád” hadműveletben és további
négy nap könyörgésbe merült ki.
Én azonban még
mindig hajthatatlan voltam. Valójában pedig akadtak sokkal
fontosabb problémáim. Példának okául az iskola, amit nem egészen
három nap múlva befejezek, már ha sikerül minden vizsgám, és
végre-valahára a kezemben tarthatom a diplomámat amiért annyit
harcoltam, és ami nem csak a saját álmom volt. Néha ha
édesanyámra gondolok, eszembe jut, hogy mennyi mindent nem
kérdeztem meg tőle. Hogy szerinte, jó ember lettem-e, sikeres
leszek-e majd, vagy jó anya ha oda kerülök. Nem fogom tudni
felhívni egy-egy jó recept miatt, amikor nagyon összevesztem
életem szerelmével, vagy csak úgy elújságolni, milyen napom
volt.
Mindez csupán a
kisebb része volt. Eric mindig ott lesz nekem, ha pedig
elbizonytalanodtam nem késlekedett a segítségemre sietni. Ő és
Angela nagyszerű páros, nem kívánhatnék magam köré jobb
embereket.
Ahogy így merengve
összegeztem magamban a dolgokat észre sem vettem, hogy Ella ül
velem szemben, nagyon is dühös ábrázattal. Elhúztam a számat.
Úgy tűnt megint túl sokat rágódom.
- Már a NASA is
fogja a jeleidet életem – kevert egyet kávéján – most éppen
min töröd azt a csinos kis buksidat?
- Semmiség –
sóhajtottam fel némi hatásszünet után – csak arra gondoltam,
hogy nemsokára vége ennek az egésznek, és nem tudom mi lesz
akkor...
- A hangsúly a
nemsokára szón van, kislány! Mert tudod feltűnően sokat
foglalkozol a múltaddal vagy a jövőddel, ellenben a jeleneddel!
Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy ma este elmegyünk egy kicsit
szórakozni!
- Természetesen
nélkülem – álltam fel könyveimmel a kezemben – nincs olyan
isten, aki miatt én ma este kimozdulnék!
- Harry Styles az én
szememben határozottan egy isten! - Arckifejezésemet látva
szemeit forgatva pontosított a dolgon – oké, akkor minimum egy
félisten, a kisebb gikszerei miatt, de hát nem vagyunk tökéletesek,
nem igaz?
Csak nevettem a
hangján. Hihetetlen, hogy mindenből képes kihozni a jót.
Feladhatna egy hirdetést is.
- Holnap látlak,
Ella!
- Csak szeretnéd –
kiabálta még utánam, mivel miután gyorsan az órámra
pillantottam, rájöttem, hogy nagyon is késésben vagyok.
Tudtam, hogy nem éri
be ezzel.
Ahogy azzal is
tisztában voltam, hogy el fogok vele vagy velük menni. Végtére is
a születésnapom már egész rég volt és egyébként is. Egy kis
szórakozás még senkit sem segített át a túlvilágra.
Legalábbis remélem,
hogy nem én leszek az első.
Bár amilyen
szerencsém van. Szükségem lenne egy komoly életbiztosításra.
Az a minimum.
~*~
A véletlenekre
valahogy nem lehet számítani. Vagy komolyabban számolni, ha már
nagyon választékosan akarom magam kifejezni. A bennem tomboló
alkohol mennyiségét tekintve, pedig ez egy nagyon rossz ötlet.
Mármint a választékos kifejezés utáni olthatatlan vágyam. Mert
jelenleg a saját nyelvemet sem találom. Mondtam én, hogy ez az
egész bulizás nagyon rossz ötlet.
Zene tombolt
körülöttünk, Ella állítólag csak kiszaladt a mosdóra, de én
már vagy fél órája nem láttam. A táncoló embereke pedig
egyenesen a tömeg közepére sodortak, amit egyébként nem bántam.
Nem is emlékszem a napjára amikor ennyire jól éreztem magam. Bár
lehet, csak az elfogyasztott pia mennyiség miatt van.
Sőt.
Biztosan amiatt.
Két kéz csúszott
a derekamra vele egy időben pedig ismerős parfüm illata ölelt át.
Elmosolyodtam, ahogy pedig megfordultam karjaimat Harry nyaka köré
kulcsoltam. A fiú egyből ajkaim után hajolt de elhúztam a
fejemet. Újra eljátszottuk ezt a jelenetet mire beérte a
nyakammal. A tömeg még mindig ritmusosan mozgott körülöttünk az
ütemesen doboló zenére. Hátravetettem fejemet, ezzel több helyet
hagyva Harry ajkai számára, amelyek készségesen tapadtak bőrömre,
hogy finom csókokat hagyhassanak maguk után felhevült testemen.
- Nem tudod
elképzelni mit teszel velem – fogta meg fejemet egyik kezével,
mire altestemet az övéhez nyomtam, sóvárogva nyögött fel.
- Pontosan tudom,
Harry! - Engedtem el még egy gyors vigyort, hogy aztán kibújva
karjai alól, újabb szomjoltó után nézzek.
Amíg kikértem az
italt, a fiú könnyen a nyomomba szegődött, bosszantó vigyorral
arcán ült le mellém amikor pedig megkaptam a poharamat, minden
bűnbánt nélkül húzta el és itta meg helyettem. Megpróbáltam
csúnyán nézni rá, de magamat ismerve ez a kísérletem csúfos
kudarcba fulladt.
- Honnan tudtad,
hogy itt leszek? - Fordultam vele szembe, jelentőségteljesen nézett
végig lábaimon, majd a szemembe.
- Ella volt kedves
megemlíteni!
- Valahogy
sejttettem – húztam el a számat, gyorsan körbepillantottam,
barátnőm még mindig sehol – és gondolom után, le is lépett,
hogy kettesben lehessünk!
- Úgy ér ha
vigyázok rád, és haza is viszlek!
- Pont nem szorulok
rá – vetettem oda foghegyről, lecsaptam némi pénzt a pultra,
majd mindenfajta bejelentés nélkül vetődtem le a székről,
magassarkúmmal keményen csattogva igyekeztem elhagyni a
szórakozóhelyet, az ajtót azonban túl nagy hévvel vágtam ki
megzavarva valószínűleg valami nagyon fontosat, mert a két srác
dühösen nézett rám.
- Ne haragudjatok –
suttogtam és lépdeltem is tovább, táskámban telefonom után
kutattam ami nagyon nem nyerő párosítás ha tudom, mekkora
sarkakkal is tipegek. Következőnek pedig máris a földön találtam magam.
Szitkozódva jajdultam fel amikor megpróbáltam felállni. Harry
kiáltotta a nevemet, pár percen belül pedig a teste be is érte a
hangját. Mindenféle akadékoskodás nélkül emelt fel az ölébe.
Arcom alig pár
centire lebegett az övétől, nem nézett előre, csak a szemeimet
bámulta, mégis biztonságban éreztem magam a karjaiban. Aminek
nagyon is furcsának kellene lennie.
- Beviszlek a
kórházba – ajánlotta fel de egyből a fejemet ráztam.
- Csak egy kis
rándulás – ingattam a fejem – elég ha az albérletembe
elviszel, megleszek!
Láttam rajta, hogy
vitatkozni akar, valamiért mégsem tette, csak egy aprót bólintott
és már indultunk is. Egész úton némán ültünk egymás mellett,
ami bár nem volt hosszú mégis zavart a szinte már kínos csend.
Mégsem tartottam jó ötletnek, hogy egy hosszas és még
értelmetlenebb helyzetbe keveredjünk a mostaninál.
Szóval hallgattam.
Egészen amíg meg
nem érkeztünk, akkor ugyanis újra tiltakozni kezdtem a cipelés
ellen, de Harry hajthatatlan volt. Attól féltem, túl nehéz vagyok
neki, nem nagyon mertem rá nézni.
- Ne bámulj már –
sütöttem le szemeimet, hangom remegett a zavartól, nem szerettem
ha néz.
- Sajnálom, de
egyszerűen gyönyörű vagy – nyitotta ki az ajtómat, és letett
a kanapéra – Ella nincs itthon, szóval keresek valamit a lábadra,
utána pedig már itt sem vagyok, ígérem!
- Harry, erre semmi
szükség – ellenkeztem újra – jól vagyok!
- Ne légy makacs,
Daisy! Az egy dolog, hogy nem akarsz kórházba menni, de komolyan
viccelsz velem, ha azt hiszed nem segítek!
Halványan
elmosolyodtam amit beleegyezésnek vett és eltűnt a konyhában.
Nem telt bele sok
idő és ismét mellettem volt, immáron felszerelkezve némi vizes
ruhával és fáslival amiért végtelenül hálás voltam. Figyeltem
ahogy mérnököket megszégyenítő pontossággal látja el a
sérülésemet, amikor pedig végzett egy gyengéd csókot lehet a
kötésre.
- Tudtad, hogy az
orvosokat mondják a legrosszabb betegeknek?
- Hallottam már
valahol – néztem rá ahogy leült mellém – de én még nem
vagyok orvos!
- Ami késik nem
múlik – fogta meg kezemet – mindig is tudtam, hogy képes leszel
rá! Azt, hogy megcsinálod! Édesanyád büszke lenne rád!
Lehajtottam fejemet.
- Köszönöm –
suttogtam amikor pedig ismét ránéztem túl közel volt hozzám.
Bőrömön éreztem forró leheletét, rózsaszín ajkai pedig csak
az enyémek után kiáltoztak.
Az ölébe húzott,
kezemmel hajába túrtam és egy puha csókot adtam szájára, majd
még egyet és még egyet. Ám mielőtt még belemerülhettünk volna
elhúzódtam tőle. Csalódottan figyelt tovább.
- Menthetetlenül
elbaszottak vagyunk, igaz?
- Igen – kuncogtam
fejemet nyakhajlatához hajtva – de hé, sárkányokkal szép az
élet, nem igaz?
Újabb csend
következett.
Nem csináltunk
semmit, csak ültünk ott, egymást bámulva miközben hallgattuk a
másik légvételét. Harry a hátamat simogatta, keresve se tudtam
volna ennél nyugisabb pillanatot elképzelni és igazából talán
utoljára anyám halálakor voltunk ennyire némák. Olyanok akik nem
szorultak szavakra. Egyszerűen csak megértették a másikat, minden
egyes rezdüléséből.
- Szeretnék valamit
kérdezni tőled – tolt el egy kicsit magától, hogy a zöld
szemibe tudjak nézni – de ígérd meg, hogy nem akadsz ki nagyon!
- Szoktam én olyat?
Erre csak felvonta
szemöldökét.
- Mondd már, Harry!
- Nevettem ki.
- Tekintve, hogy
most elég részeg vagy ahhoz, hogy ne emlékezz erre holnap,
elmondod miért nem mondtad ki soha, hogy szeretsz miközben én folyamatosan azt teszem?
- Honnan veszed,
hogy részeg vagyok? - Értetlenkedtem, ám csak egy újabb grimaszt
kaptam – oké – sóhajtottam – talán egy kicsit többet ittam
a kelleténél...
- Egy kicsit? -
Szakított félbe – felelőtlen voltál!
- Eddig is megvoltam
nélküled, Harry! Nem kell vigyáznod rám!
- Valószínűleg
még nem tűnt fel, de én nagyon is szeretek vigyázni rád! - Bökte
meg játékosan arcomat – de még mindig nem válaszoltál! Elmúlt?
Lesütöttem
szemeimet.
Mégis hogy múlt
volna el? Ezzel mindenki tisztában volt, talán még a vak is
láthatta, hogy mennyire szeretem.
- Nem – suttogtam
beismerve minden egyes hazugságom neki, mire úgy tűnt komolyan
megkönnyebbült. Legalábbis a mély sóhajtásból erre tudtam
következtetni.
- Akkor? -
Csúsztatta tenyerét arcomra, engem pedig jóleső érzések
töltöttek el az édes érzésre. Lehunyt szemekkel csókoltam
kezébe, egy kósza könnycsepp pedig csak kiszökött a gyenge
szemhéjam mögül és végiggördült az arcomon. Elárulva ezzel
azt, hogy milyen gyenge is vagyok valójában.
- Mert attól félek,
ha hangosan is kimondom akkor túlságosan valóságossá válik –
hangom elcsuklott – ha pedig valami valóságos, akkor fáj is! Így
inkább mélyen hallgatok róla, elkerülve a fájdalmakat!
- Nagyon
megbántottalak, igaz? - Suttogta meggyötörten, amit egyáltalán
nem akartam.
Nem akartam, hogy
miattam szenvedjem. Boldognak akartam látni, egyszerűen magamat
védtem.
- Már rendben
vagyok – töröltem le gyorsan könnyeimet és egy mosolyt
erőltettem arcomra.
- Akkor mondd ki
kérlek, hallani akarom!
Ajkaimba haraptam.
- Nem lehet, Harry –
suttogtam ezúttal én, úgy tűnt mindketten attól tartunk, ha
hangosan beszélünk, ez az egész dolog összetörik körülöttünk,
annyira gyenge talajon álltunk – nem tehetem!
- Kérlek –
könyörgött túlontúl fájdalmasan – hiába is kéred, nem tudok
csak a barátod lenni, egyszerűen nem megy! Tökéletesen
tönkreteszel engem, Daisy Blake! Mire jó ez neked? Szeretlek és
itt vagyok, csak engedd, hogy bebizonyítsam!
Elszámolhattam
volna még tízig, futhatnék ezzel az egésszel újabb és újabb
köröket magamban, de akkor sem jutnék előrébb. Évekkel ezelőtt,
azért futottam el, mert Harry volt az aki megijedt a saját
érzéseitől.
Nem tehetem én is
ugyanezt.
Hogy miért?
Mert pontosan tudom
milyen érzés, és nem kívánom senkinek. Így hát elmosolyodtam,
tekintetemet az övébe fúrtam. Zöld szemei fáradtan, de
szerelmesen csillogtak ami megerősített abban, hogy nem dönthetek
rosszul. Így kimondtam.
Hangosan és
érthetően.
Mindkettőnk szívét
boldogsággal megtöltve ezzel az egyetlen egy szóval.
- Szeretlek, Harry
Styles!
Egyszerűen IMÁDOM!!! :3 végre Happy van
VálaszTörlésÉn meg téged imádlak! :D Örülök, hogy tetszett! :))
TörlésSophia!
VálaszTörlésAzt gondoltad eltűnök? :) Dehogy. Ez... édes volt. Őszintén a rész olvasása közben elgondolkoztam azon, hogy Harry mennyit is változott valójában, és őszintén örülök ennek, mert mindennek ellenére ő még mindig a régi, ha nem is teljesen. Ez pedig igazán csodálatos, szeretem a karakterek változását olvasni, boldoggá tesz, hogy képes voltál emberivé varázsolni őt.
Igazság szerint a legjobban Ellát csípem. Nagyon jó fej csajszi, tetszik, hogy néha képes jól helyretenni Daisyt, aki - természetesen ennek ellenére sem - változtat a véleményén, de semmi sem lehet tökéletes, hiszen akkor lenne sablonos :)
Várom a következő fejezetet, kedves 😍
xBo
Reméltem, hogy nem fogsz eltűnni! :D Örülök, hogy tetszett, és nagyjából mindenki megkapta amit szeretett volna! :)) Ella nekem is az egyik kedvenc karakterem, Daisy mellett természetesen. Igyekszem majd vele! :))
TörlésKedves Sophie!:)
VálaszTörlésMindig feltudod dobni a napomat. ha olvashatom az írásodat!:) Egyszerűen hihetetlenül szipi szupiul írsz. Vagy ezt már mondtam? De nem baj, akkor is ez az igazság.
És wáá, ebben a részben végre szerelmet vallottak egymásnak, ha Harry ebben a fejezetben mégsem mondta ki azt, hogy "Szeretlek!" Bárcsak nekem is kimondaná ezt a szót valaki aki komolyan is gondolja. *álmodozik*
Dee vissza a jelenbe! Mibe fogadunk, hogy Daisy másnapra elfogja felejteni? Habár veled inkább nem fogadok, mert tuti te nyernél.
Egy kicsit rátérek a mostani napokra. Gondolom nem lehetett neked könnyű ez a pár nap. Mivel nem vagyok rajongójuk, csak olvasok tőlük történeteket, és hallgatom néhány zenéjüket, még nem hiszem, hogy nagy rajonó lennék. Amúgy én nem tartom helyén valónak, hogy Zayn kilépett, mert tudta mi lesz akkor, ha befut a pályában, főleg, ha nem rakták volna őket egy bandába. És az, hogy szóló karrierbe kezdett. Szerintem, ez hülyeség. Annyi pletyka van már, hogy nem tudni minek/kinek lehet hinni. Én személy szerint nem tudom mit higyjek. Oké, hogy magánéletet szeretne, de akkor se kéne ezt csinálni, bár én ehhez nem nagyon értek. Most mindent össze vissza hordok neked, de remélem kitudod majd venni, hogy mit akarok összehozni neked.
A fiúknak sem lehet könnyű. De idővel majd minden jobb lesz. Most nekik is azért nehéz, mert már hozzá szoktak ahhoz, hogy 5-en vannak, és mindig egymással voltak. Nehéz lesz megszokni majd a változást, de lehet nem is kell majd.
Na erről a témáról szerintem ennyi, mert ódákat tudnék még érvelni, hogy miért nem kellett volna kilépnie, illetve, hogy jól tette e vagy nem blablabla.:DD
Megint regényt írok neked.
Borzalmas vagyok.
Tényleg.
Wáá, annyira sokat tudnék még írni neked, hogy az hihetetlen, de sajnos van pár bibi.
1, ezt infó óra kellős közepén írom és sajnos pár perc múlva kicsengetnek, szóval gyorsan be kéne fejeznem.
a 2., hogy lehet nem fog kiférni ide.xddd
Ezt az Ella csajt nagyon csípem. Olyan mint én. Vagy csak hasonló. xdd
De Daisy 80%-ban olyan mint én.
Komolyan.
Remélem hamar hozod majd a következő részt, és az sem lesz már szomi.
Szóval siess asszony a következővel, vagy sodrófával kergetlek meg, így húsvét előtt. :DD <3 xx
Szia!
TörlésA napfeldobásnak nagyon-nagyon örülök, mert már többen is írtátok, szóval talán ez egy jó pont akkor a történetre nézve. :D Igyekszem majd a folytatással, bár nem tudom mikor érkezik, de tényleg nem akarok fogadni, mert általában vesztek. Bár lehet itt most én nyernék. :D
Nos, nézd az első nap amikor megláttam az egészet egy kicsit sok volt, de azután rájöttem, hogy igazából semmit nem tehetek az ügy érdekében, ez Zayn döntése volt így elfogadom és azt kívánom neki, hogy legyen nagyon-nagyon boldog. Őt is és természetesen a másik négy srácot csak még jobban fogom támogatni. A problémám csak a bejelentés módjával volt na meg azzal, hogy túl sok a sötét folt az üggyel kapcsolatban. Ami elkeserít, hogy a 1D többi tagja most komolyan azt hiszi, hogy még keményebben kell dolgozniuk, holott pontosan elegek nekünk ahogy vannak és nekik is járna egy kis pihenés,ilyen évek de főleg egy ilyen év után! :)
Ella úgy látom sokaknak az egyik kedvence lett. :D Ennek örülök.
Igyekszem majd tényleg, de lehet csak jövőhéten lesz belőle valami! :))
Szofi