2015. április 26., vasárnap

Epilógus

Sziasztok! 

Felkerül az epilógus is, ezzel tényleg vége ennek a történetnek! Remélem mindenki örömét lelte benne, el sem tudom mondani milyen hálás vagyok a sok-sok olvasó miatt! Nem szeretnék számokkal és adatokkal dobálózni, mert nem sokat számít de álmaimban sem mertem volna ennyi megtekintésre, hozzászólásra vagy feliratkozóra számítani! Szerettem ezt a történetet, egy kicsit szomorúan engedem el a karaktereket, de azt hiszem mindent és még talán egy kicsit többet is leírtam amit csak lehetett! Igyekeztem mindig jobb kedvre deríteni titeket a részekkel, ahogy ti is engem egy-egy hozzászólással! 
Fog indulni új blog! Fogom hozni itt, és a fb csoportban is a részleteket hamarosan! Akik szeretnének nyugodtan csatlakozzanak! 
Az új történet címe immáron biztosan: Protectors
De arról majd később! 
Nem is beszélek tovább, olvassátok sok-sok szeretettel az utolsó pár sort! 
Köszönöm, hogy itt lehettem! 
De még jobban, hogy ti itt voltatok! 







Mit is írhatnék egy történet margójára? Hogy ostobán indult? Hogy nevetséges kis átkötéseink voltak és a legtöbbször tényleg nevetségesen viselkedtünk? Talán. De akkor nem élne az a mondás, hogy hibáiból tanul az ember. És ki akarná félredobni a kedves kis szólásait? A végén még megúsznánk idegbaj nélkül az életet.
- Ugye tudod, hogy nem érünk rá egész nap? - Szólt rám a szokottnál egy kicsit erélyesebben Harry, mire csak a szemeimet forgattam.
- Úgy tűnik, ez a város kihozza belőled a méregzsákot Styles!
- Ismersz!
- Több, mint ötven éve – öltöttem rá nyelvet – vesztemre!
Igen, igen. Egy kicsit megöregedtünk, de még mindig sokat nyúzzuk egymást. Igazság szerint azt hiszem Harry jobban hasonlít egy házsártos öregúrra, de ezt nem említem neki. Vagyis nem túl gyakran. A gyerekek felnőttek, kirepültek a közös családi fészekből és a saját útjukat járják. Több barátot és családtagot is elvesztettünk már, mi pedig úgy döntöttünk, hogy még mielőtt minket vagy legalábbis egyikünket utolérne a végzet szele meglátogatjuk azt a várost ahol minden kezdődött.
Bizony New York a szóban forgó nagyváros.
Harry nem lelkesedett az ötletért. Órákon ha nem napokon keresztül hallgattam, hogy mennyire nem várja ezt az utat és az egészet csak miattam csinálja.
Bevallása szerint sokkal jobban lenne az unokáival. De én hajthatatlan voltam és elrángattam magammal. Már a napját sem tudom mikor jártam itt utoljára. És be kell valljam, a város rengeteget változott. Figyeltem ahogy a drága férjem nagy duzzogva ad borravalót a hordárnak aki felcipelte a szobánkba a holminkat, majd hangos puffanással bezárja maga után az ajtót és eldől az ágyon.
- Emlékszel, hogy amikor először találkoztunk azt hitted betörtem a lakásodra?
- Mert úgy is tettél!
- És kitakarítottam? - Forgattam meg a szemeimet nevetve, leültem mellé.
- Ne kezdjük ezt előröl! Mára azt hiszem tökéletesen kiderült, hogy micsoda hátsó szándékaid voltak! Befejezted már a könyvedet?
- Már kész, még a címe is megvan, és mielőtt vitatkozni kezdenél, tényleg nem rólad írtam!
- Na persze – nyomott el egy ásítást – és mi lett a címe?
Egy mély levegőt vettem és magamhoz szorítottam a most már tényleg kész kéziratot.
- Photoshoot...
Harry elmosolyodott, de ismertem én már ezt a vigyort. Semmi jót nem sejtetett.
- Hát jó – egyezett bele – akkor meséld el ki másról írtál, ha nem a kedves férjedről! Közben pedig megnézhetnénk áll-e még az a piszkos épület ahol dolgoztál!
- Hékás! Nagyon is jó munkahely volt, de rendben! - Egyeztem bele, megvártam amíg belém karol és együtt léptünk ki az ajtón, azon vitatkozva, hogy kiről is írtam meg a könyvemet.
Talán merítettem egy két ötletet a saját történetünkből. De nem kell mindenről tudnia.
Hiszen mindannyian tudjuk, milyen kalamajkát tud kavarni, ha akar...
Nem igaz?



11 megjegyzés:

  1. Drága Írónő! Nem tudom, mi lelt téged, mindenki arról panaszkodik, hogy nincs ideje írni, erre te csak ontod a részeket. :) Nekem kicsit gyors is volt az ütem, nem tudtam rendesen megemészteni, és nem érzem az utolsó részben a komolyodást: az idősek biztos nem így gondolkodnak, nekem túl fiatalos lett. A negatívumok ellenére (ami az egész történet alatt csak ennyi volt) nagyon tetszett a történet, csodás fordulatok voltak benne és nagy bölcsességeket fogalmaztál meg. Kíváncsian várom a következő művedet. :) Sok puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága áfonyáspite! :)

      Nem vagyok írónő, szóval a megszólítás nagyon túlzó! :) Rég láttalak erre, örülök, hogy azért nyomon követted az eseményeket! :) Sajnálom ha gyorsnak érezted te a múlthetem volt viszonylag szabad, és például ezen a héten és a jövőhéten valószínűleg még részt sem tudtam volna hozni, de már nem akartam tovább húzni a történetet mert tényleg leírtam már mindent amit csak akartam vagy tudtam. szóval talán ezért érezted gyorsnak! :) Lehet nem ilyenek, de hát nem is mostani idősekről van szó, szóval megértem a véleményed! :) Igyekszem majd vele, remélem az is legalább annyira tetszeni fog, mint ez.
      Ölel: Szofi! :))

      Törlés
  2. Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett! :)

    VálaszTörlés
  3. Úúristeen ... nem aludtam. :D. Egyszerűen leláncoltak a sorok. Tegnap este találtam rá este 10-kor kezdtem és reggel 6-ig tartott elolvasnom :o Nagyon tehetséges vagy, és kérlek ne hagyd abba egyhamar,és még sok ilyen csodálatos történettel lepj még minket :)
    . Most pedig elkezdem olvasni az új blogod ;)
    milió puszi és ölelés:Barbi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért remélem túlélted a másnapot! Hihetetlenül örülök,hogy ennyire tetszett a történet, köszönöm szépen a szép szavakat, és igyekszem az új történetet is hasonlóan szerethetővé "alkotni"!

      Törlés
  4. Egyszeruen csodalatos a tortenet,nagyon izgalmas,jokat nevettem egy egy resznel
    A kedvencem a CSI Harry Styles volt :D
    Tetszett hogy huztad halasztottad a dolgokat nem ugy mint mas styorikban ahol rogton egymasba szeretnek ez mas es nekem nagyon nagyon tetszik.Csodalatosan irsz,valtozatos.Egyszeruen fantasztikus vagy.Remelem a jovoben sikeres irono leszel akit majd mindenki ismer!:)
    Ui:ugyi vagy!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon nagyon örülök! Igyekeztem nem sablonosítani, köszönöm a szép szavakat, különösen az írónős részét mert tényleg az egyik nagy és titkos álmom! :)
      Remélem látlak még az új történetemnél is!

      Törlés
  5. Na jó. Be kell vallanom 1 nap alatt olvastam el az egészet és hát... Kevés blog volt eddig ami ennyire tetszett!!! Fantasztikus volt, tényleg! Na jó nem fogok ömlengeni, ha mindent lw írnék ami tetszett, holnap sem érnénk a végére, úgy hogy csak annyit mondok hogy ne hagyd abba az írást, mert tehetséges vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, azért remélem pihentél is közben néha! :D Nagyon örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  6. Kedves Írónő :D
    Jólvan bocsánat,de én csak egy hete találtam rá erre a csodálatos blogra....el sem hiszem,hogy vége.Imádtam volna,egy szemszöget egy-egy gyermektől,de ez a te döntésed :D Végtére is az írásod lehengerlő,egy rohadtul elgantick :D XD Bocsi hogy elviccelem,de jobb mint hogy ha sírnék nem ? Remélem érthetően fogalmaztam :D
    Köszönöm
    Bye :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig nem érdemlem meg az "írónő" címet, de azért bevallom nagyon jól esik! :D Örülök, hogy tetszett neked! Bevallom őszintén a gyerekek szemszöge nem is jutott eszembe, valahogy annyira kereknek éreztem így ezt a történetet! :) Remélem máshol is látlak még! :)

      Törlés